Eddig nem írtam egy sort sem a blogomra a scrapbook találkozóról. Valahogy olyan sok élmény ért egyszerre, hogy eddig tartott feldolgozni (Lehet, hogy frissíteni kéne a szoftveremen, vagy bővíteni a memóriakártyámon, mindenesetre belassultam). Mentségemül szóljon, hogy közbe jött egy kis nyaralás, egy kis építkezés is.
Na szóval augusztus 9-én szombaton volt a nagy nap. Már hetekkel ezelőtt nagybetűkkel beírtam a naptáramba, a családot felkészítettem: én mostan el fogok tűnni itthonról egy napra, de előtte-utána se várjatok tőlem nagy teljesítményt, lázban leszek, elvarázsolódom. Az utolsó héten már jó előre elkezdtem a dolgaimat rendezgetni, hogy időben kész legyek. Ettől függetlenül természetesen sikerült otthonról 10.45kor elindulni Zuglóba, annak ellenére, hogy 11kor kezdődött a tali. Szerencsére nem volt nagy forgalom és mivel Kalánka volt oly drága és bevitt kocsival, így nem késtem túl sokat (ettől még irgumm-burgumm nekem).
A Cserepesházban zsongó áradat fogadott. Előx Szilvit láttam meg, akit rögtön megismertem. Kaptam tőle ragacsot a nevemmel (persze elraktam emlékbe, majd jó lesz a taliról készült scrap oldalra), amit kitettem a ruhámra. Aritól mindenki kapott egy könyvjelzőt. Annyira kedves gesztus volt tőle. Ekkor kezdtem nagyokat pislogni, amit szerintem csak délutánra sikerült befejeznem. Kipakolgattam, utána irány nézelődni és a többiek műveit csodálni. Élőben egytől egyik minden sokkal szuperebb volt és jó volt ezeket a csodákat kézbe is venni, megérinteni, az anyagokat megsimogatni… Ami a pálmát vitte nálam, az Mesi LOVE albuma és „kedvenc hely”-es képe volt. Amúgy is nagy tisztelője vagyok a kreativitásának, de ez így élőben a művein méginkább lekövethető volt. Igyekeztem mindenkinél legalább azokat az alkotásokat megkeresni, amelyek a neten keresztül már a kedvencemmé váltak, de sajnos a teljességre kevés volt az idő, pedig tudtam volna még hosszan nézelődni…
Megjelent 4 cég is a találkozón, akik új technikákkal és termékekkel örvendeztettek meg minket. Végre azt is megtudtam, hogy mire jó a ragasztós tollam, amire eredetileg azt hittem, hogy majd a mütyüröket ragaszthatom fel vele ide-oda, ahova akarom, de erre spec alkalmatlan. Volt itt minden szépség: kaparós matrica ragadós felülettel, mintavágógép, ragasztós bélyegzőpárna csillámporral, stb.
Kaptunk ajándékot is, meg egységcsomagot a közös alkotáshoz - amit csak délutánra sikerült kibontanom - meg Jucától saját készítésű és MAGYAR feliratocskákat. A közös alkotás helyett nálam maradt a többiek bámulása és a nagyokat pislogás. Nekem túl sok volt az élmény és kevés az idő ahhoz, hogy a gyönyörűséges készletből valamit készíteni is tudjak, vagy egyáltalán kitaláljak valamit. Elszöszmötöltem ott, de eredménye igazából nem volt (bevallom a mai napig nem kezdtem hozzá a nyaralós minialbumhoz).
Erika is bemutatott technikákat. Ami engem legjobban lázba hozott, az a fólia felhasználási lehetőségei és módjai voltak. Mivel én nem vagyok tervezgetős típus, így elég nagy kihívást jelent a számomra 1-1 ilyen oldal elkészítése. Szilvi helyszíni alkotását és Erika kész mini albumát ezért már ott is árgus szemekkel figyeltem és azóta is nyomon követem a többiek blogján, ki mit tudott kihozni a dologból.
Vásároltam is, de csak egy picit: vettem egy indás bélyegzőt, meg 3 pici csomag papírvirágot. Beleszerettem Szilvi sarokkerekítőjébe és Erika „kekszvágójába”. Bevallom, azóta mindkettőt megrendeltem (pontosítok Izzie volt oly drága és megrendelte nekem). Volt egy kis cserebere is Hanával és Mesivel, köszönöm nekik!! Azóta is bele vagyok zúgva a Hanától kapott pasztell-rózsaszín csipkébe.
A találkozó végén felmerült egy tábor ötlete is, remélem, 1x tényleg megvalósulhat.
Nagy-nagy köszönet Erikának, Jucának és Szilvinek, (illetve minden háttérben közreműködőnek) akik ezt a szuper találkozót megszervezték és lebonyolították. Egy élmény volt hölgyeim!
Na szóval augusztus 9-én szombaton volt a nagy nap. Már hetekkel ezelőtt nagybetűkkel beírtam a naptáramba, a családot felkészítettem: én mostan el fogok tűnni itthonról egy napra, de előtte-utána se várjatok tőlem nagy teljesítményt, lázban leszek, elvarázsolódom. Az utolsó héten már jó előre elkezdtem a dolgaimat rendezgetni, hogy időben kész legyek. Ettől függetlenül természetesen sikerült otthonról 10.45kor elindulni Zuglóba, annak ellenére, hogy 11kor kezdődött a tali. Szerencsére nem volt nagy forgalom és mivel Kalánka volt oly drága és bevitt kocsival, így nem késtem túl sokat (ettől még irgumm-burgumm nekem).
A Cserepesházban zsongó áradat fogadott. Előx Szilvit láttam meg, akit rögtön megismertem. Kaptam tőle ragacsot a nevemmel (persze elraktam emlékbe, majd jó lesz a taliról készült scrap oldalra), amit kitettem a ruhámra. Aritól mindenki kapott egy könyvjelzőt. Annyira kedves gesztus volt tőle. Ekkor kezdtem nagyokat pislogni, amit szerintem csak délutánra sikerült befejeznem. Kipakolgattam, utána irány nézelődni és a többiek műveit csodálni. Élőben egytől egyik minden sokkal szuperebb volt és jó volt ezeket a csodákat kézbe is venni, megérinteni, az anyagokat megsimogatni… Ami a pálmát vitte nálam, az Mesi LOVE albuma és „kedvenc hely”-es képe volt. Amúgy is nagy tisztelője vagyok a kreativitásának, de ez így élőben a művein méginkább lekövethető volt. Igyekeztem mindenkinél legalább azokat az alkotásokat megkeresni, amelyek a neten keresztül már a kedvencemmé váltak, de sajnos a teljességre kevés volt az idő, pedig tudtam volna még hosszan nézelődni…
Megjelent 4 cég is a találkozón, akik új technikákkal és termékekkel örvendeztettek meg minket. Végre azt is megtudtam, hogy mire jó a ragasztós tollam, amire eredetileg azt hittem, hogy majd a mütyüröket ragaszthatom fel vele ide-oda, ahova akarom, de erre spec alkalmatlan. Volt itt minden szépség: kaparós matrica ragadós felülettel, mintavágógép, ragasztós bélyegzőpárna csillámporral, stb.
Kaptunk ajándékot is, meg egységcsomagot a közös alkotáshoz - amit csak délutánra sikerült kibontanom - meg Jucától saját készítésű és MAGYAR feliratocskákat. A közös alkotás helyett nálam maradt a többiek bámulása és a nagyokat pislogás. Nekem túl sok volt az élmény és kevés az idő ahhoz, hogy a gyönyörűséges készletből valamit készíteni is tudjak, vagy egyáltalán kitaláljak valamit. Elszöszmötöltem ott, de eredménye igazából nem volt (bevallom a mai napig nem kezdtem hozzá a nyaralós minialbumhoz).
Erika is bemutatott technikákat. Ami engem legjobban lázba hozott, az a fólia felhasználási lehetőségei és módjai voltak. Mivel én nem vagyok tervezgetős típus, így elég nagy kihívást jelent a számomra 1-1 ilyen oldal elkészítése. Szilvi helyszíni alkotását és Erika kész mini albumát ezért már ott is árgus szemekkel figyeltem és azóta is nyomon követem a többiek blogján, ki mit tudott kihozni a dologból.
Vásároltam is, de csak egy picit: vettem egy indás bélyegzőt, meg 3 pici csomag papírvirágot. Beleszerettem Szilvi sarokkerekítőjébe és Erika „kekszvágójába”. Bevallom, azóta mindkettőt megrendeltem (pontosítok Izzie volt oly drága és megrendelte nekem). Volt egy kis cserebere is Hanával és Mesivel, köszönöm nekik!! Azóta is bele vagyok zúgva a Hanától kapott pasztell-rózsaszín csipkébe.
A találkozó végén felmerült egy tábor ötlete is, remélem, 1x tényleg megvalósulhat.
Nagy-nagy köszönet Erikának, Jucának és Szilvinek, (illetve minden háttérben közreműködőnek) akik ezt a szuper találkozót megszervezték és lebonyolították. Egy élmény volt hölgyeim!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése