2008. július 22., kedd

Apu

A képet édesapámról készítettem.
Életem egyik legszebb időszaka, mikor ő is újra velünk élt. Sajnos nem tartott sokáig.
Utána évekig nem találkoztunk.
Majd a halála előtt néhány évvel ismét tartottuk a kapcsolatot, rendszeresen találkoztunk, beszélgettünk és ennek nagyon örülök. Jó a tudat, hogy úgy ment el, hogy számíthatott rám, és tudta, hogy szeretem.

Sajnos ez a legértékelhetőbb képem, ami apuról van (az esküvői képeken kívül), ezt is igazolványképről nagyítottam. Közös fotónk pedig csak egy van, de elég messziről készült, szóval nem túl jó.

Lehet, hogy egy kicsit túl nőeiesen díszes lett az oldal, de ezzel is a szeretetemet akartam hangsúlyozni. A szegecsekkel pedig egy kicsit fiúsítani akartam az oldalt. A fotót smirgliztem és minden részét, ami nem apu barnával tintáztam. Így egy kicsit kihangsúlyoztam őt a háttérből. A háttérpapír Besicgrey Scarlett's letter-Recognition.

A fehér rózsa azért, mert azt szoktam vinni apuhoz a temetőbe. A cikk-cakk ollóval vágott felirat szintén a fiúsítás miatt van.


A bal oldalon a kibontott masni teszi lehetővé, hogy a fotó mögé rejtett szöveg, amit igazából apunak írtam, előhúzható legyen (mint ahogy az fent kihúzva is látszódik). Azért ilyen rögzíthetős, mert elég bensőséges az üzenet.
Van benne egy Edda idézet is, apuval sokat hallgattuk a zenéjüket, az "Álmodtam egy világot magamnak"-kal búcsúztam el tőle.

Köszi, hogy erre jártál!

2008. július 20., vasárnap

R, mint rover


Csabi kérdőre vont, hogy oké-oké a scrapbook mániám, na de az autónkról miért is nem készült még oldal???? Két és fél éve van meg a kocsink. Azóta nem tudom, hogy melyikünk áll előrébb a rangsorban, melyikünk a nagyobb szerelem…. Na jó, csak Csabit szoktam ezzel húzni.
A fenti kérdés elhangzásakor mindenesetre előhúztam és megmutattam neki a félig kész képet. Csabi komolyan bólintott, rá volt írva az arcára, hogy "Na azért!"
Az oldal egyébként elég lassan készült. Megvolt a háttér, jobb oldalra feltettem a tépett utazásos papír részeket. A bal oldala is gyorsan megvolt, csak nehezen tudtam az alapra ragasztani, mert a barna lap gyűrve van, illetve a zsinór, amin a ziherejsztűn lévő fém bizgentyűk lógnak eléggé kiemeli a papírt és így nehezen ragadt le. Aztán nem tetszett a fotó. Kicsit öregítettem, majd tintáztám a szélét, így már elmegy, de nem vagyok még mindig 100%-ig elégedett vele. Először sk rajzolt kisautók voltak a középen, de azokkal sem voltam megelégedve. Nincs kézügyességem, nagyon bénán rajzolok, szóval azokat mindenképp le akartam cserélni. Utána rájöttem, hogy honnan tudnék sablont keríteni hozzá és ekkor már nem volt megállás, csak elkészültem végre. A cikk-cakk ollómmal körbevágtam a városok nevét és tintáztam a széleket. Ezek egyébként azok a nagyobb városok, ahol eddig az autónkkal közösen jártunk.
Szombathely: többször is, UV-zni, szakdogát védeni, meg államvizsgázni.
Szeged: rokonoknál, és isteni igazi békebeli hamburgert enni
Pécs: Pesten nem kaptunk jegyet a Rómeó és Júlia musical változatára, Pécsre igen. Nagy élmény volt, bár hazafelé majd meghaltam a félelemtől, hogy Csabi elalszik vezetés közben.
Baja: Halléfőző Népünnepély, na meg Csabi összes rokonsága a környéken él (kivéve a szegediek)
Balatonboglár: Erről már oldal is készült pár bejegyzéssel lejjebb.
Ami a lényeg!!! Csabi is elégedett. Végre megnyugodott a lelke, hogy a család egyik legfontosabb tagja sem maradt ki a scrappelésből.
Ja és az autónkat Rogernek hívják (a szerelőnk szerint, aki Csabi egyik legjobb haverja lett időközben, azért volt egy időben sok gondunk vele, mert nem adtunk neki becsületes nevet), bár szerintem annyira nem vall nagy fantáziára, lévén, hogy egy Rover 620 sdi-ről van szó.
Köszönöm, hogy rámnéztél!

2008. július 19., szombat

Üveggolyó, avagy rázzuk fel kicsit kisvirágot

Mesitől kaptam egy üveggolyót, meg egy nagyon kedves levelet, ami annyira jól esett, hogy majdnem elbőgtem magam. Az utóbbi időben úgy betemetett a munka (pontosabban hagytam magam, hogy betemessenek munkával), hogy jóformán nullával voltam egyenlő emberi kapcsolatok terén. Egy napom: be Pestre, munka, haza, alvás, be Pestre, munka, haza, alvás..... és így tovább. Észre sem vettem, hogy jóformán senkivel sem beszélgetek, mindig csak rohanok, kapkodok. Scrappelés annyi volt mostanában, hogy azért folyamatosan néztem a scrap.hu-t meg fórumozgattam is, de nem a szokásos aktivitással. Közben mondjuk 1-2 oldalt csináltam otthon, meg a stafétákba is beszálltam, de mindent csak kapkodva, rohanva, vagy alvás helyett. A blogomra több mint egy hónapja nem írtam, de ez még csak fel sem tűnt volna, ha Mesi nem hívja fel rá a figyelmemet. És jött tegnap Mesi üzenete és asszem ez kicsit észhez térített...
Na de térjek már a lényegre! A feladat az, hogy az ABC minden betűjéhez rendeljek egy szót, majd gurítsam én is tovább három embernek. Na de félre a sok hablattyal, lássuk, milyen alapot tudok szolgáltatni egy pszichomókusnak:

a: alvás
á: álom
b: barát
c: cica
cs: Csabi
d: dal
e: egészség
f: felhőtlen
g: gond
gy: gyermek
h: hülye
i: igazság
í: íííííííííííde nem tudok
j: játék
k: kreatív
l: lobogás
m: mama
n: nápolyi
ny: nyakleves
o: otthon
ö: ölelés
Ő: lsd cs
p: probléma
q: nem beszélek csúnyán
r: rántotta
s: scrapp
sz: szeretet
t: talán
ty: tyűű, ez nehéz
u: utazás
ű: űzött
v: varázslat
x: xem tudom
y: az disco volt Balatonlellén
z: mint zene
zs: zsongás


Továbbgurítom a golyókat én is. Didónak (így várja egy meglepi, mire megjön a nyaralásból), Rikának (mert tetszik a hozzáállása a dolgokhoz) és Ancsikának (mert igyekszik mindig pozitívan állni mindenhez). Jó szórakozást!
Az üveggolyót egyébként Évától is megkaptam. Köszönöm Neki is, hogy gondolt rám!
Köszi, hogy kiváncsi voltál rám!