2008. szeptember 26., péntek

Képeslap sok

Ha már scrappelni nem scrappelek mostanában, legalább az vígasztal, ha képeslapokat készítek. Egyszerűen irritál, hogy nem férek a cuccaimhoz, egyre kisebbnek érzem az egyszem szobánkat (bár lehet ennek az is az oka, hogy jó fogyasztói társadalomban élő polgárként halmozunk rendesen). Szóval nagyon szeretnék már átköltözni a házunkba. Ááááááááááááááá
A scrap.hu-n jelentkeztem a szülinapos-névnapos stafétára, aminek az a lényege, hogy mindenki az időben utána következőnek küld szülinapi, illetve névnapi üdvözletet. Én szrjudittól kaptam lapot és Merikának készítettem. Kicsit megcsúsztam vele sajnos (szintén az építkezés miatt) és csak később sikerült feladnom is, de teljes szívből készült. Megpróbáltam olyat készíteni, ami illik hozzá, a tehetségéhez, a finom munkáihoz.
Domborított lapot méretre vágtam és a domború mintákat rózsaszínnnel, lilával és kékkel maszatoltam. A scraptalin még Erika vágójával nyomott kekszformának szélét tintáztam, és ráraktam ezt a szép csipkés négyzetet, valamint egy scrappapírból kivágott lepkét. Utóbbinak a szárnyait kicsit felhajtottam, mintha épp el akarna repülni. Merika nevét nyomdáztam, körbevágtam mintavágó ollóval és ezeket a lapocskákat is tintáztam, majd 3d-s ragasztóval ragasztottam fel. A pillangó ugye egyértelmű, mivel Merika védjegye. A csipkével és a kis rávarrt kövekkel is az ő főleg vintage-os munkáinak szépségét akartam idézni (a rózsaszín csipkéért köszönet Hanának). Szóval ilyen lett az eleje:
A képeslap belsejét és a lap éleit szintén tintáztam. Egy Reményik Sándor idézettel köszöntöttem fel Merikát, mert a blogján olvastam, hogy kedvence. Emellett mégegy lepkével, valamint egy festőállvánnyal leptem meg őt. Utóbbival, valamint a sok tintázással is hódolva másik hobbija, a festés előtt. Isten éltessen itt is Merika!

2008. szeptember 23., kedd

Staféta másként, vagyis oldal Tőletek nekem

Jól el vagyok maradva blogra töltéssel, de most igyekszem 1-2 napon belül mindent pótolni.
Még jó régen, valamikor a nyár elején csatlakoztam a scrap.hu egyik hagyományos stafétájához. A lényege az volt, hogy mindenki küld egy fotót és egy háttér lapot az utána lévőnek, az is hozzátesz valamit, majd továbbküldi, az szintén hozzátesz valamit és így tovább, míg körbe nem ér a dolog és gazdája megkapja a kész képet.
Íme az enyém, amiért Hanának, Szilvinek, Évának, Tinának és Ágikának köszönök. Igazi csajos, romantikus oldal lett. Nagyon tetszik.
A háttérpapír, amit elküldtem: Daisyds Bowdoin Street Floral. Két fotót küldtem, a kikötés az volt, hogy ne kerüljenek egymás mellé. A többiek kommentjeit megosztom veletek:
Hana: "A háttérpapírhoz illő alátétet szerkesztettem a fényképnek (K&C K-ology) és krétáztam. Plussz még galád módon felragasztottam."
Szilvi: "Egy bélyegzett komment kártyát készítettem az oldalhoz (Prima bélyegző, Bazzill Kraft kartonon). Nem akarom még rögzíteni, hátha csináltok még vele valamit. Na meg az elrendezés amúgy sem az erősségem. A szöveg megírását szerintem hagyjuk Krisztára."
Éva: "Egy kissé megkrétáztam (tintáztam) a háttér szélét, nekem hiányzott róla. Hogy számítson legalább egy lépésnek: rögtön három színnel (barna, olajzöld és mélyvörös)."
Tina: ".... voltam bátor elhelyezni a kommentcimkét, felragasztottam és hozzá a préselt virágot - és kezdek imádkozni, hogy utóbbi túlélje a továbbküldéseket...!"
Ágika: "A préselt virág túlélte az utazást. Felragasztottam 3 gombot a bal alsó részre, a színekkel harmonizáló és átlátszó színben. Jó kis romantikus oldal lett."
Ugye, milyen szépséges???!!! Köszönöm lányok!
Köszönöm, hogy erre jártál!

Ajándékkísérő Nitusnak


Barátnőm augusztus 16-án volt 30. éves. Az építkezés hevében nagyobb ajándékot nem volt időm készíteni, de ezzel a lappal, egy a közös fiatalságunk zenéiből készített válogatás lemezzel, meg smukkal, nasikkal leptem meg őt. Tervbe van még egy nagyobb valami is a számára, de lehet, hogy örülök majd, ha Karácsonyra elkészülök vele.
Köszönöm, hogy erre jártál!

Legyen nekem Karácsony

Izzie a scrap.hu-n felvetette, hogy rendelne cuccokat az USA-ból. Csatlakoztam hozzá, mivel nagyon szerettem volna már én is pl. Prima virágokat, meg acryl bélyegzőt, de természetesen elcsábultam és lett ebből más is. Az igazság az, hogy én béna vagyok az ilyen külföldis rendeléshez (itthonról megy - taps nekem), bankkártyám sincs olyan, mint kéne. Izzie volt olyan kedves, hogy az egész adminisztrációját elintézte, sőt elvitte a szerzeményeimet egy általam megadott veszprémi címre. Sajnos megvámoltak minket, de seráfütty. A fotót is Izzie készítette, hogy lássam mi szépségeim vannak addig is, míg kézbe vehetem (ezért is örök hála). Ma végre a kezembe kaparinthattam ezeket a gyönyörűségeket.
Izzie szeretném itt is nagyon megköszönni, hogy szeptemberben lehet nekem Karácsony :)
Köszönöm, hogy erre jártál!

2008. szeptember 8., hétfő

Freebie

Készítettem két wordartot. Elég kezdetlegesek még, csak próbálgattam, hogy mit is kéne, hogy is kéne. Köszönet Jucának, hogy segített, mikor elakadtam. Már fel akartam tölteni korábban is, de aztán észrevettem, hogy elírtam, szóval javítgathattam (nem én lennék). Nem tudom, hogy a 4shared miért bénán mutatja, letöltés után viszont ok a dolog. Remélem, hogy örömmel fogjátok majd használni. Várom a véleményeket!!!
http://www.4shared.com/file/62234475/bd221cc3/Idzet_szerelem.html


2008. szeptember 2., kedd

Család staféta


Még nyár elején indult egy staféta a scrap.hu-n, hagyományos és digitális változatban. Én a hagyományoshoz csatlakoztam nagy örömmel. Éva után én voltam a második. Nagyon tetszett amit készített, újszerű, ötletes és nagyon kreatív megoldásokat használt. Tetszettek a vonatos bélyegek, na de a kedvenc ahogy a 3d-s vonatot megcsinálta a sínnel, meg közötte a kövekkel. Csak ámultam és bámultam, mikor megkaptam. Amit igazából átvettem Éva képéről, az a bélyeges megoldás, csak nálam a bélyegből lett a gondolatfelhő. Nálam is vannak gyerekek, bár még csak a vágyaimban :)
Amiket felhasználtam:
- csipke, amit tintáztam picit, hogy kékesebb legyen és ragasztottam,
- virág gombbal a közepén, ezt varrtam,
- kocka-gyöngy, ezt is varrtam,
- kaparós overlay a babás képek körül (babás képek a netről letöltve),
- matricák,
- fehér szalag, amit szegecsen fűztem át,
- a fotót, amin Kalánkával vagyunk csiszoltam, a szélét tintáztam,
- az egyszínű kartonokat speckó vonalzó segítségével téptem, majd tintáztam.
Ja és van egy Petőfi idézetem is (a dalszöveg helyett), ezért bocsi. Már megint sikerült valamit félreértenem. Nem tudom, hogy hova figyelek néha....
Ezt a képet egyébként először be szerettem volna nevezni a Rayher pályázatára, de túl bennsőségesnek éreztem, így mégsem küldtem el.

Ami lemaradt

Eddig nem írtam egy sort sem a blogomra a scrapbook találkozóról. Valahogy olyan sok élmény ért egyszerre, hogy eddig tartott feldolgozni (Lehet, hogy frissíteni kéne a szoftveremen, vagy bővíteni a memóriakártyámon, mindenesetre belassultam). Mentségemül szóljon, hogy közbe jött egy kis nyaralás, egy kis építkezés is.
Na szóval augusztus 9-én szombaton volt a nagy nap. Már hetekkel ezelőtt nagybetűkkel beírtam a naptáramba, a családot felkészítettem: én mostan el fogok tűnni itthonról egy napra, de előtte-utána se várjatok tőlem nagy teljesítményt, lázban leszek, elvarázsolódom. Az utolsó héten már jó előre elkezdtem a dolgaimat rendezgetni, hogy időben kész legyek. Ettől függetlenül természetesen sikerült otthonról 10.45kor elindulni Zuglóba, annak ellenére, hogy 11kor kezdődött a tali. Szerencsére nem volt nagy forgalom és mivel Kalánka volt oly drága és bevitt kocsival, így nem késtem túl sokat (ettől még irgumm-burgumm nekem).
A Cserepesházban zsongó áradat fogadott. Előx Szilvit láttam meg, akit rögtön megismertem. Kaptam tőle ragacsot a nevemmel (persze elraktam emlékbe, majd jó lesz a taliról készült scrap oldalra), amit kitettem a ruhámra. Aritól mindenki kapott egy könyvjelzőt. Annyira kedves gesztus volt tőle. Ekkor kezdtem nagyokat pislogni, amit szerintem csak délutánra sikerült befejeznem. Kipakolgattam, utána irány nézelődni és a többiek műveit csodálni. Élőben egytől egyik minden sokkal szuperebb volt és jó volt ezeket a csodákat kézbe is venni, megérinteni, az anyagokat megsimogatni… Ami a pálmát vitte nálam, az Mesi LOVE albuma és „kedvenc hely”-es képe volt. Amúgy is nagy tisztelője vagyok a kreativitásának, de ez így élőben a művein méginkább lekövethető volt. Igyekeztem mindenkinél legalább azokat az alkotásokat megkeresni, amelyek a neten keresztül már a kedvencemmé váltak, de sajnos a teljességre kevés volt az idő, pedig tudtam volna még hosszan nézelődni…
Megjelent 4 cég is a találkozón, akik új technikákkal és termékekkel örvendeztettek meg minket. Végre azt is megtudtam, hogy mire jó a ragasztós tollam, amire eredetileg azt hittem, hogy majd a mütyüröket ragaszthatom fel vele ide-oda, ahova akarom, de erre spec alkalmatlan. Volt itt minden szépség: kaparós matrica ragadós felülettel, mintavágógép, ragasztós bélyegzőpárna csillámporral, stb.
Kaptunk ajándékot is, meg egységcsomagot a közös alkotáshoz - amit csak délutánra sikerült kibontanom - meg Jucától saját készítésű és MAGYAR feliratocskákat. A közös alkotás helyett nálam maradt a többiek bámulása és a nagyokat pislogás. Nekem túl sok volt az élmény és kevés az idő ahhoz, hogy a gyönyörűséges készletből valamit készíteni is tudjak, vagy egyáltalán kitaláljak valamit. Elszöszmötöltem ott, de eredménye igazából nem volt (bevallom a mai napig nem kezdtem hozzá a nyaralós minialbumhoz).
Erika is bemutatott technikákat. Ami engem legjobban lázba hozott, az a fólia felhasználási lehetőségei és módjai voltak. Mivel én nem vagyok tervezgetős típus, így elég nagy kihívást jelent a számomra 1-1 ilyen oldal elkészítése. Szilvi helyszíni alkotását és Erika kész mini albumát ezért már ott is árgus szemekkel figyeltem és azóta is nyomon követem a többiek blogján, ki mit tudott kihozni a dologból.
Vásároltam is, de csak egy picit: vettem egy indás bélyegzőt, meg 3 pici csomag papírvirágot. Beleszerettem Szilvi sarokkerekítőjébe és Erika „kekszvágójába”. Bevallom, azóta mindkettőt megrendeltem (pontosítok Izzie volt oly drága és megrendelte nekem). Volt egy kis cserebere is Hanával és Mesivel, köszönöm nekik!! Azóta is bele vagyok zúgva a Hanától kapott pasztell-rózsaszín csipkébe.
A találkozó végén felmerült egy tábor ötlete is, remélem, 1x tényleg megvalósulhat.
Nagy-nagy köszönet Erikának, Jucának és Szilvinek, (illetve minden háttérben közreműködőnek) akik ezt a szuper találkozót megszervezték és lebonyolították. Egy élmény volt hölgyeim!