Képeslap sok

Ha már scrappelni nem scrappelek mostanában, legalább az vígasztal, ha képeslapokat készítek. Egyszerűen irritál, hogy nem férek a cuccaimhoz, egyre kisebbnek érzem az egyszem szobánkat (bár lehet ennek az is az oka, hogy jó fogyasztói társadalomban élő polgárként halmozunk rendesen). Szóval nagyon szeretnék már átköltözni a házunkba. Ááááááááááááááá

A scrap.hu-n jelentkeztem a szülinapos-névnapos stafétára, aminek az a lényege, hogy mindenki az időben utána következőnek küld szülinapi, illetve névnapi üdvözletet. Én szrjudittól kaptam lapot és Merikának készítettem. Kicsit megcsúsztam vele sajnos (szintén az építkezés miatt) és csak később sikerült feladnom is, de teljes szívből készült. Megpróbáltam olyat készíteni, ami illik hozzá, a tehetségéhez, a finom munkáihoz.

Domborított lapot méretre vágtam és a domború mintákat rózsaszínnnel, lilával és kékkel maszatoltam. A scraptalin még Erika vágójával nyomott kekszformának szélét tintáztam, és ráraktam ezt a szép csipkés négyzetet, valamint egy scrappapírból kivágott lepkét. Utóbbinak a szárnyait kicsit felhajtottam, mintha épp el akarna repülni. Merika nevét nyomdáztam, körbevágtam mintavágó ollóval és ezeket a lapocskákat is tintáztam, majd 3d-s ragasztóval ragasztottam fel. A pillangó ugye egyértelmű, mivel Merika védjegye. A csipkével és a kis rávarrt kövekkel is az ő főleg vintage-os munkáinak szépségét akartam idézni (a rózsaszín csipkéért köszönet Hanának). Szóval ilyen lett az eleje:

A képeslap belsejét és a lap éleit szintén tintáztam. Egy Reményik Sándor idézettel köszöntöttem fel Merikát, mert a blogján olvastam, hogy kedvence. Emellett mégegy lepkével, valamint egy festőállvánnyal leptem meg őt. Utóbbival, valamint a sok tintázással is hódolva másik hobbija, a festés előtt. Isten éltessen itt is Merika!